Facebook Connect, mondja korunk szakembere: a SMO suck-értő. Social Media Optimalization, avagy webkettő, webhárom, aki nincs fészbukon, az nem is létezik!

Ebből a fantasztikus gondolatmenetből kiindulva jutottam arra a döntésre, hogy nem kényszerítem bele olvasóimat a felesleges regisztrálásba, kattintgatásba, jelszóba, miegyébbe, egyszerűen facebook profiljukról kommentálhatják blogom bejegyzéseit. Szinte látom magam előtt a tömege felemelt kezeit, ahogy tapsra készülnek: igen, webkettő-webhárom-szociálmédia, megjöttünk.

Természetesen az ok inkább az, hogy mint googleban indexelt oldalt, megtaláltak a spambotok (a kommentszemetet anno leküzdtem), vasárnapi blogosként eddig nem foglalkoztam se az írással, se a fejlesztéssel – de az e-mail értesítők csak érkeztek új felhasználók beregisztrálásáról. Ők mind fake userek, köszönöm az érdeklődést, de mostantól térjünk át a “pofakönyvről belépek, és úgy szólok hozzá” módszerre.

Nyilván meglesznek a hátrányok, sőt ahogy kezdeti próbálkozásaim elnézem valószínűleg bug-inváziót kell leküzdenem, ezért bocsájtkozzunk tesztfázisba: aki olvas, lépjen be, és szóljon hozzá ezen bejegyzésemhez, reményeim szerint sikerrel jár.

Más: nyárvégi értékelőt is kellene írnom, de semmi szakmai nem történt velem, a szakdolgozatom ezidáig halasztgattam, szakmai gyakorlatom villámléptekkel letudtam, utolsó BSc félévem kezdődik, februárban államvizsgával búcsúzom reményeim szerint eme nagyszerű intézménytől.

Zenével átitatott hónapok rémlenek ahogy a távolodó napokba tekintek, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint elkészült “zenei honlapom”, amelyet ide kattintva lehet elérni, valamint kreativitást nem mellőzve elkészítettem a gardenee.net főoldal is, de erről szól egy bejegyzés lentebb, ajánlom szíves figyelmedbe

Zene, zene, kihagytam a lényeget, nyár közepe óta mixeim hetente hallhatóak a Royal Rádió műsorán, no meg letölthetőek a már említett zenei lapon.

Az eddig már ismertetett ötletek alapján, a legolcsóbb leggyorsabb ajánlat volt az enyém, természetesen a megbízó azonnal felvette velem a kapcsolatot.

Már ekkor elég furcsán kommunikáltunk, mintha minden mondat amit írtam, lefordíttatásra került volna, hiszen látszólag nem értette a szavaim. Ettől függetlenül persze belement az üzletbe, írom a programot, ő pedig fizet… majd.

Namost ez a “majd” fizet, ez elég rizikós, ugye nem lehet egy a világ másik végén élő akárkiben megbízni, hogy meló végén majd tényleg érkeznek a dollárok.

Erre van kitalálva a már emlegetett Escrow rendszer, amely a vevő és a megbízott között elhelyezkedő “átmeneti tároló”. Megbízás elfogadásakor a vevő betölti a pénzt az Elance Escrowba, a jómunkásember (jelen esetben: én) ezt látja, és nekiáll dolgozni. Munka befejeztével a vevő “elengedi” a pénzt, ami átfolyik a melóshoz.

A rendszer stabil lábakon áll, nem lehet csalni: ha a vevő a végén úgy dönt, hogy mégsem fizet… nos már fizetett, a pénze az Elancenál van. A melós szintúgy nem tud csalni, hiszen a vevőnek kell elengednie a pénzt, ahhoz hogy ő hozzájusson.

Persze vannak különleges esetek, pl ha a vevő eltűnik. Ez megtörtént eset, egyszerűen felszívódott a webről, életjelet nem hagyott maga után; az Elance kérésemre – mivel a munkát befejeztem – néhány nap várakozás (és persze a megbízó többszöri felszólítása után) elengedte a pénzt a javamra.

A mostani eset sajnos nem mondható különlegesnek: a megbízóval megállapodtam a programmal kapcsolatban, már telepítőről és egyéb dolgokról írkált nekem, hogy miféle plusz dolgokat kér majd befejezés után, valamint hogy miféle dolgokat tudok majd készíteni neki, mert ő “sok pénzt forgat az interneten”.

Ezzel szemben, Escrowra egyszerűen elfelejtett pénzt utalni. Kérdéseimre azt felelte, hogy a paypal accountját nem fogadja el az Elance, így egyelőre azzal küzd. Jól van, gondoltam, ilyen is történhet… Elkezdtem dolgozni, de az átküldött programok trial verziók voltak, 2 nap után megálltak működni, valamint nem lehetett 3 nál több fájlt betölteni.

Jelezte, hogy a programok nem működnek, javítsam ki. Válaszként rákérdeztem a pénzre, semlegesen reagált, a gond még mindig az Elancenál van. Ekkor levelet írtam a supportnak, aki nem tanácsolt, hanem jelezte hogy addig ne álljak neki semmilyen munkának, amíg nem látom a pénzt, ha pedig már dolgoztam, AZONNAL függesszem fel.

Ez meg is történt, 10 napot vártam, egy szó nélkül, közben csak egy “friendly reminder”-t, egy barátságos figyelmeztetést, emlékeztetőt küldtem a rendszeren keresztül, a hiányzó pénzek pótlására. Válasz nem jött.

Mivel reakció nélkül maradt a barátságos jelzésem, következő lépésként a support által javasolt “dispute” azaz vita következett, melyet kezdeményezve leírtam az aggályaim. Néhány perc után rögtön érkezett a válasz, miszerint én nem fejeztem be a munkát, a program bugos volt, és hogy szart sem ért az egész. (szvsz ingyen még ez is sok volt)

Elolvasva ezeket a sorokat, reagáltam az üzenőfalon, jelezve, hogy addig egy kanyit se kellett volna adnia, amíg a munka nem jó, ellenben jó lett volna ha befizeti, mert én sem tudok benne megbízni, stbstb, leírtam az Escrow alapokat. Válasz: “mivel vitát kezdtél, most már hagyjuk az Elancera a döntést”

Az Elance egyik munkatársa elolvasva mindezt, néhány perc után le is zárta a vitát, mivelhogy 0$ a vita alapja, javaslatként elküldte a munka lemondásának lépéseit. Szinte azonnal lépett a megbízó, lemondta a munkát.

Kérdés: vajon ha nem erősködök, akkor ingyenmunkát vállalok valakinek, aki a neten több helyen is kis keresés után azonnal fellelhető (ergo van arca, létezik)? Avagy csak én voltam túlzottan szőrszálhasogató, ha látja hogy jól dolgozok, utalta volna az összeget?

Nem bízom az olvasóra a választ: SOHA NE DOLGOZZ INGYEN! Az Escrow-t nem véletlenül találták ki, nagyszerűen működik, működött, most is segített. Aki esetleg nem érti, nem látja át, az így járt, nem kap semmit a – jelen esetben nem létező – pénzéért.

Mostanság a webdesign körül forognak a napjaim. Szakmai gyakorlatom töltöm éppen, és “házi feladatként” a cég honlapját kell kiviteleznem.Mondanom sem kell, a programozás része sokkal izgalmasabb (számomra), de mégis mindenki a külső alapján ítél. Én is. Úgyhogy fotóbolti kirándulások kezdődtek, dizájnokat bámultam, rengeteget… és rájöttem, hogy azontúl hogy nincs érzékem a külsőhöz, még esetleges ízlésficamom is van…

Ha irányítják a kezem, mondják, mi, mekkora legyen, milyen színű, milyen motívumok, akkor meg tudom csinálni jól… de saját ötletek bizony nem igazán eredményesek. Vannak, nem arról van szó, a gond az, hogy még nekem sem tetszik az eredmény Amikor pedig tetszik, az másnak nem tetszik… Ami másnak tetszik, az nekem is tetszik. Meg is tudnám csinálni. De sosem gondoltam volna rá…

A céges honlapon dolgozva rájöttem, hogy saját weboldalam is elavult. Jó, nincs mese, öt éve is elavultnak számított volna. Dinamikus háttérmotort írtam hozzá anno, a külső pedig csupasz táblás html, szürkén, sötéten. Marketing szempontból egyes. Jött hát a gondolat: kell valami új.

Az elképzelés persze megvolt: legyen profi, legyen geek, legyen olyan, amire fel tudom tölteni azt a rengeteg tartalmat, ami a háttértáron csücsül, és arra vár, hogy megosszam: igen, ilyet is csináltam.

A céges munka befejeztével neki is álltam rajzolni. Az eredmény, sötétkék alapon fémszínű táblák, sötét, metálos csillogással. Emlékszem, jól elfáradtam a rajzolgatásban, másnapra hagytam a folytatást. Másnap ránéztem, majd töröltem az egészet, hiszen egyértelmű volt hogy rossz irányba indultam. Jelentkezett egyik unatkozó, kreatív csoporttársam, hogy ő majd megrajzolja, csak mondjam el milyen legyen. Ugye a kedves olvasó is látja milyen probléma következett? Persze hogy nem tudtam elmondani milyen legyen, hiszen még én sem tudtam… Gondoltam rögtön a blogom dizájnjára, hogy ez elég geek. De mégis, valami profibb legyen, letisztult, etc.

Aztán rövid gondolkozás után előállt egy ötlettel, ami végül beindította az agyamat, és mostanra megszületett az új honlap Szigorúan a külső létezik egyelőre, egy két módosítást hajtottam végre a motoron, írtam hozzá RSS-feedet, kiraktam egy facebook “Like” gombot (egyelőre csak a főoldalhoz), felhasználom a Google Font API online betűkészleteit, valamint a statisztikát analyticsbe készítem. Felsorolva többnek hat, mint megvalósítva.

A végére két screenshot, egy a régi, egy pedig az új külsőről.

A verseny kiírása szerint péntek 16.00-szombat 16.00ig tart a verseny, ez alatt két kis illetve egy nagy feladattal kell a háromfős csapatoknak megküzdenie. Valamint, előfeladatképpen látogassunk ki a HVG Állásbörzére és néhány kérdésre keressünk választ.

Ezzel kezdődött tehát a nap, felautókáztunk a csapattal Budapestre, egészen konkrétan a Syma-csarnokhoz, 11 körül már bent is voltunk. Az előfeladatos 15 kérdéses tesztre meglepően gyorsan találtunk választ, amit nem találtun ka tájékoztató füzetben azt megkérdeztük a standnál, vagy egyszerűen a google-erejét használtuk. Maximum pontot (15 000) kaptunk, ha jól emlékszem 3 csapattal holtversenyben.

Ezután elindultunk Óbudára, 14.00 körül meg is érkeztünk, kipakoltunk, és izgatottan vártuk a verseny kezdetét… Azonban mivel ezek az órák nem voltak túl izgalmasak, néhányan már ásítoztunk… Mi lesz itt este?

16.00kor a főszervező, Kurdi Zsombor, elcsalt minket a frissen beüzemelt gépeinktől, és tájékoztatott a nagyfeladat mivoltáról: Létezik egy Casino, oda kellett Blackjack osztókat és játékosokat készíteni, adott volt egy DLL, ez alapján elég jól lehetett dolgozni, na meg persze adott volt hogy az osztó egy WCF Service alkalmazás, a játékos bármi, ami a Casino szerverhez képes csatlakozni. A keretsztori Vincento Corleone keresztfiáról (vagy egyéb rokonáról) szólt, aki kapott a családtól 100.000 $t virtuális pénzt, teljesen mindegy, feladata ennek megdolgoztatása. Természetesen ehhez az ellenfél csapatok ellen kell játszani, és tőlük pénzt nyerni.

Az osztókat játékosokat lehetett éppen kézzel is vezérelni, de mindenki a mesterséges intelligencia felé húzott, ez nem véletlen, úgy lett volna esélye akárkinek is, hogy botokkal árasztja el a casinot. Mi is erre készültünk, sajnos nem egészen így sikerült…

Kellettek órák hogy egyátalán felfogjuk a feladatot, de nem a bonyolultsággal volt a baj, az összetettséggel: a 24. óra végére készen volt már minden…

Míg mi gondolkoztunk, megérkezett a vacsora, kiértékelték az előfeladatot, aztán kezdődött a munka java: megírni az osztóprogramot. Ez sokadszorra sok dokumentáció átolvasása utána végül sikerült is… De a virtuális Windows Server 2008-nak nem tetszett, és nem akarta az igazat… Órák elteltével végül rájöttünk h mi vagyunk a hülyék, kaptuk a segítséget a szervezőktől folyamatosan jó irányba tuszkoltak, Aztán a legeslegvégén az IIS random hibaüzenetekkel büntetett minket – a verseny végéig egyátalán nem sikerült osztót indítanunk saját szobával, így hatalmas hátrányban voltunk.

Aki ismeri a blackjacket, az tudja, az osztó mindig kicsit esélyesebb. Nagy hátrány volt így pont osztó nélkül indulni (ha jól emlékszem a győztes csapat végül aktív játékos nélkül nyert)

02.00kor megkaptuk az első kisfeladatot: Silverlight alkalmazást készíteni, a szerverre (webszerver ekkor még állt), amelyen megtekinthetőek az éppen aktív asztalok, játékosok, lapok stb. Ennek a feladatnak leadási határidő előtt 15 perccel álltam neki, fogalmazzunk úgy hogy a Server 2k8al voltak problémáink, és az sürgetőbb volt.

A kisfeladat értékelése ha jól rémlik reggeli körül történt meg, összesen kettő csapat munkáját értékelték, ők is a maximálisan elérhető 20.000 pontból kaptak 500 illetve 1000 pontot. Nem éreztem hátránynak a kisfeladat kihagyását, hiszen ekkor már tudtam, a nagyfeladat virtuális pénzéhez fogják hozzáadni a kisfeladatok pontjait, így tulajdonképpen nagy előnyhöz nem jut a kisfeladatot jól teljesítő csapat – persze a többiek sem jutnak nagy hátrányhoz.

Reggeli előtt kcisivel elhatároztuk, dobjuk az osztó ötletét is, játékosokat fogunk gyártani, és elárasztjuk velük a virtuális játékteret. Ez végül 2 aktív játékost jelentett, aki a legvégén már nem kattintásra várva döntöttek, hanem automatikusan nagyon halvány AI jeleket mutatott a dolog. Azonban így is rossz lapok jöttek, és 100.000 alá csorgott a csapat, láttuk már, hogy osztó nélkül veszteséges körök jönnek. Hossztávon az is volt.

Második kisfeladatként egy Win7 különlegességeket kihasználó alkalmazást kellett készíteni, amellyel lehet játszani. Mivel ilyen már volt egy félkész ekkor, a leadásig folyamatosan készítettem, designoltam a programot, majd az értékelésnél a maximum 15 000 pontból 6 000-el jutalmazták csapatunk, amelyet csak egy csapat előzött meg a maga 7 000 pontjával, valamint volt még pár 6 000 pontos megoldás, így holtversenyben 2. hely a 2. kisfeladatnál, ez talán annyira nem rossz.

Reggeli után készült a játékos, igyekeztünk okosra csinálni, nem sikerült sajnos, így 13.00 körül már nem csináltunk lényegében semmit, az összes csapat együttvéve unatkozott, pihent, aludt.

16.00kor eredményhirdetés, 11. ek lettünk a 21-ből… Eztán olyan vert had jelleggel elindultunk haza, hullafáradtan, letörten vágtunk bele a sok kilométeres útba, Budapest-Székesfehérvár, majd az otthonom között.

Ettől függetlenül sikeresnek éreztem ottlétünket, én sokat tanultam az biztos, és ha nem lett volna a technikai malőr, talán még esélyesek is lettünk volna a végsőkig.

És így a végére nagy köszönet a csapattársaimnak, sok helyen egyes számban írok a saját dolgomról, de ezekben ők is részt vettek, valamint más feladatokkal is sokat foglalkoztak, elég csak a paklikeverő-algoritmust vagy a Silverlightos asztalt említeni, köszi srácok!

A Garbage Collection (ÓE-AREK, Székesfehérvár) csapat:

Kertész Gábor

Kardos András

Glázer Máté

Ps.: Külön megemlítendő, hogy (emlékeim szerint): az EKF indított két csapatot, a PPKTE és a GDF egyet-egyet, mi voltunk a “ROIK”-osok, ezen kívül a többi 16 csapat mind a NIKről érkezett, tehát a szervező ÓE budapesti karának hallgatói voltak.

Megvan a szakdolgozat-témám, el van könyvelve minden papírmunka ami előzetesen szükséges volt el van intézve, boldogság van, ez letudva, nyárig hallani sem akarok róla.

Szakmai gyakorlati hely után rohangálok, szóba sem állnak velem, legalábbis azokon a helyeken amik szimpatikusak. Ami nem szimpatikus, azokat még nem erőltetem, még van egy kis időm…

Most épp szervezkedek (lásd lejjebb), valamit laptopjavításba merülök. Na meg persze tegnap buliban voltam, alig aludtam, hogy ne csak “szakmai” dolgokat hozzak fel.

A következő napok csúcspontja: Óbudai Egyetem 24 órás programozói verseny. Aki hallott már a BME hasonló nevű rendezvényéről, annak a felállás ismerős lehet: 3 fős csapatok, egy nagy feladat, kisebb feladatok, neves zsűri, sok résztvevő. Ami esetünkben 21 hazai résztvevő csapatot jelent (BMEnél elővetélkedés kell, annyi a jelentkező, valamint nemzetközi csapatok jönnek), és a feladatok Microsoft-közeliek lesznek (míg odaát ez nem feltétlenül igaz, sőt), így talán egyszerűbb lesz, vagy fogalmazzunk úgy hogy testhez állóbb.

Péntek-szombat ott leszek, twitteren ha ráérek csiripelek, tessék szorítani!

Tény ugye, hogy ma este Győrben az Arshavinnal, Pavlyuchenkoval és Pogrebnyakkal érkező orosz csapat szembenéz egy meglehetősen érdekes magyar csapattal. Érdekes, mondom ezt én, mivel sok a hiányzó.

Tekintsük meg a magyar keretet:

Erwin Koeman 18-as kerete:

Kapusok:

Fülöp Márton (Sunderland AFC)
Király Gábor (1860 München)

Védők:

Szélesi Zoltán (DVSC-TEVA)
Bodnár László (DVSC-TEVA)
Gyepes Gábor (Cardiff City)
Juhász Roland (RSC Anderlecht)
Vanczák Vilmos (FC Sion)
Bodor Boldizsár (Roda JC Kerkrade)
Horváth Gábor (Videoton FC)

Középpályások:

Hajnal Tamás (Borussia Dortmund)
Huszti Szabolcs (Zenit Szentpétervár)
Koltai Tamás (Győri ETO)
Dárdai Pál (Hertha BSC)
Tőzsér Dániel (Racing Genk)
Buzsáky Ákos (Queen’s Park Rangers)

Támadók:

Rudolf Gergely (DVSC-TEVA)
Torghelle Sándor (Augsburg 1907)
Szalai Ádám (Mainz)

(forrás mlsz.hu)

Feltűnő Dzsudzsák hiánya, aki Eindhovenben a legutóbbi mérkőzésen megsérült (előtte gólt lőtt, csakúgy mint csapata utolsó Európa Liga-mérkőzésén – ott is korábban hagyta el a pályát, kiállították).

Hiányozhat még Halmosi is, én személy szerint pocsék játéka miatt nem hiányolom az Angliából hazatérő középpályást. MLSZ forrás szerint Koeman őt akarta Dzsudzsák helyére a keretbe, de a Szombathely játékosa betegeskedik.

Örülök azonban Buzsáky és Szalai behívásának, remélem játszanak majd, ők is kiérdemelték az esélyt, és kell a változás a sikertelen VB-kvalifikáció után.

Az Európa bajnokságra készülő válogatottunk első felkészülési mérkőzésén sokan drasztikus változásokat szeretnénk látni – nos ennek egyelőre a keretben nincs nyoma. Mindenki az U19es EB-n, majd az U20asok VBjén oly sikeres fiatalabb csapat húzó tagjait szeretné végre a felnőttek közt látni, ennek persze technikai okok miatt első barátságos meccsünkön esélye nincs, hiszen ma délután U21esek komoly tétmeccset játszanak az olaszok ellen odakint, és erről szégyenszemre hallgat a magyar sajtó – még a fentebb idézett mlsz.hu is mély csendben van, hangosabbak a – nem győzöm hangsúlyozni – barátságos orosz összecsapás előhangjai. Tudjuk, szép lenne a siker, és ismerve a válogatottunk barátságos mérkőzéseinek sikereit, jó eséllyel indulunk.

Odakint lesz Koman Vladimir, Németh Krisztián, Gosztonyi, Kádár, és a többi játékos akit most bunkó módon kihagyok, mindegyikük megérdemelné a barátságos mérkőzésen az esélyt, sajnálatos módon ez így kivitelezhetetlen. A nagy csend pedig, ami körüllengi ezt a fontos tétmeccset (elég csak ránézni a tabellára) rendkívül zavaró.

#	Csapat	Mérkőzés	Pont
1	Wales	6	13
2	Hungary	4	9
3	Bosnia-Herzegovina	5	7
4	Italy	5	7
5	Luxembourg	8	4

(forrás: uefa.com)

A keretről sem tudok semmi konkrétat mondani, hiszen szövetségünk honlapja hallgat, az UEFA.com pedig még Wilco Van Buurennél tart…

Ma délután 18.00kor kezdőrúgás valahol Itáliában, még a várost sem tudom hol játsszák, hajrá fiúk!

Lefújás után, 19.30kor kezdőrúgást láthatunk az oroszok ellen, személy szerint semmilyen izgalom nem tölt el ezzel kapcsolatban… hajrá fiúk!

A lényegi dolgok nem változtak, ugyanúgy műszakiak vagyunk, ugyanúgy küzdeni kell a papírért, és talán ugyanúgy értékes oklevéllel leszünk gazdagabbak végzés után.

Az én elmúlt hónapjaim a vizsgaidőszak lezárásával teltek, volt egy komolyabb vizsgám, amit le kellett tudni (Számítógép Architektúrák I.), ez komoly izgalmak és fordulatok után sikerült is, “Jó” értékeléssel.

Utána belevetettem magam az Erasmus lehetőségek tanulmányozásába, Wildau volt a tervezett úticél, utolsó félév a megjelölt időpont, azaz idén ősz.

Úgy kell fogalmaznom, hogy ez technikai okok miatt tűnik meghiúsulni: a szakdolgozatom féléve és a kinti tanulmányút nem igazán tűnik összeférhetőnek (már nem). Maradok tehát itthon, szakmai gyakorlat, szakdolgozat, záróvizsga. Valahol megkönnyebbülés, nem lesz túlvariálva, valahol csalódás, hiszen már éreztem a külföldi levegőt a tüdőmben

A szakdolgozat nyomása is korábban érkezett meg: kénytelen leszek március 15-ig valami témát szolgáltatni, különben következő félévben nem írhatok szakdolgozatot. Teccikérteni, ezen félév március 15ig, hogy szeptembertől aktív legyen a tanulmányi rendszerben a “Szakdolgozat” nevű tárgyam. Eredetileg szeptember 15ig kellett volna témát szolgáltatni belső (esetleg külső) konzulenssel, most ezt előrébb hozták… Lényegében egy hónapnyira a mai naptól. Ötlet van, de meglepődnék ha az elkövetkező egy hónap olyan simám menne…

Elance. Merthogy továbbra is hallgató vagyok, nem árt a kiegészítés. Megreformálták az Elance munkavállalás módját, vagy legalábbis a Connect-ek számába nyúltak bele. Jelen pillanatban nem vagyok előfizetője az Elancenak, csupán Basic “free” használója, és így a megszokottól eltérően 3 helyett 10 kapcsolattal rendelkezem – ezekkel lehet adott projectekre jelentkezni.

Elviekben az előfizetők connectjei fizetési hónap végén nem tűnnek el, “gurulnak” tovább a következő hónapra. Ez egyébként nagy segítség lett volna jónéhány hónappal ezelőtt, valószínűleg a jelenlegi használók is pozitív hatásként érzik.

Az elmúlt 3 napban találtam 2 jelentkezésre érdemes munkát, pályáztam, eddig egyikről se jött válasz, bár én az elsőtől már nem is várok. Ilyen ez a szakma, nem mindenki gondolja komolyan

A továbbiakban igyekszem rendszeres blogíró lenni, azonban időm továbbra is felosztva áll rendelkezésre az egyetem – az esetleges munkák – és a szabadidős tevékenységeim között, jelen pillanatban még nem tudom hogy később melyikekből szakítok a blogolás kedvéért..

YouTube-on lehet csemegézni a sok videó közül, nekem ez a megvalósítás tetszik a legjobban. Persze létezik 3D-s élményt kínáló változat is, amikor a forgó elemre merőlegesen van felszerelve a ledsor:

A fenti videón látható verzió talán egyszerűbben kivitelezhető, legalábbis mechanikai szempontból mindenképp egyszerűbbnek tartom Én inkább informatikus aggyal születtem, elektronikai tudásom a minimumon mozog, a gépészről pedig ne is beszéljünk.. Így a házi barkács nálam kimerül a PIC-programozásban.

Néhány link a végére:

Hobbielektronika.hu

Chester’s Propeller Clock

Kapcsolasok.hu

Nagyon is egyszerű a válasz: nincs időm állandóan freelance munkák után keresgélni, vagy egyátalán, dolgozni. Amikor pedig időm adódik – például most – egyszerűen nincs ínyemre való lehetőség.

Mert mi is az ínyemre való meló? Előző bejegyzéseim között már kifejtettem, hogy nekem az asztali alkalmazások volt a célterületem, most azonban beleestem abba a hibába, hogy megrekedtem a fejlődésben. Most vagyok fiatal, most kéne tanulnom (persze ebben a szakmában állandóan kell, de most kéne mindenbe belekóstolnom legalább kicsit), ezzel szemben én belemerültem egy területbe, a többit hagytam lógni.

Hiba volt, hiszen ez a terület, a Windowsos alkalmazások területe eddig is elég kihalt volt. Itt most hirtelen helyesbítenem is kell: outsourcing téren volt kihalt ez a terület. A mai napig is rengeteg .NET fejlesztőt keresnek, főállásba. Jól megfigyelhető, hogy eddig C++ programozókat kerestek, aztán szépen változott az irány, C#/C++ fejlesztők jelentek meg az állásajánlatokban, most pedig egyenesen a C# a preferált. Nyilvánvaló, hogy ahogy több a főállású programozó, úgy kevesebb szükség van szabadúszók megbízására.

A szabadúszó válasza – elég nyilvánvaló – továbblép egy másik területre. Ha létezik szabadúszó biblia (márpedig 10 parancsolat van), mindenképp szerepelnie kell benne a továbbfejlődési kötelezettségnek; avagy álljunk több lábon, készüljünk a jövőre!

Az Elance legfrissebb statisztikája szerint a PHP volt a legkeresettebb tudás az oldalukon. Minden más nem IT kategóriát is vert a PHP iránti kereslet, bár én itt és most csak a szakmabeli dolgokkal foglalkozom.

Tág fogalom ez a PHP, hiszen a munkaadók majdnem minden webalkalmazáshoz odaírták ezt a tudást, holott volt ahol létező CMS vagy blogmotor variálását kérték.

Ugyanez a helyzet a HTML-el, CSS-el, MySQL-el, hiszen itt mind weblapok gyártása vagy átalakítása volt a cél, a webdesigntól a webprogramozásig. Ezek a vezető trendek az Elance-on 2009-ben.

Nagyon jó volt a kereslet WordPress szakértőkre. A blogmotor telepítésétől, designján át, egyedi kialakításáig mindenféle ajánlat jelent meg.

Hogy említsek még irányokat, elég stabil kereslet volt SEO-szakértőkre, keresőoptimalizálásra. Ugyanígy megjelent akereslet a Social Media szakemberekre, ezek a webkettő hozományai, sokan elég jól meglovagolták mindkettőt.

De nekem valami más kell. Jó a PHP, van is tudásom hozzá, de nem merném kijelenteni, hogy túlzottan használható is lenne: egyre több az újítás, az új megoldások, nem is beszélve a biztonsági részekről, amelyeket a programozó hagyhat a kódban… Asztali alkalmazást írni gyorsabb volt, és talán jövedelmezőbb (legalábbis jobban kijött a befektetett idő / érték arány).

Ami igazán divatos lett ebben az évben, azok a különböző iPhone / Android alkalmazások: külön-külön a ranglistán nincsenek előkelő helyen, de együttesen jelentős a kereslet rájuk, főleg beleszámolva, hogy kevés fejlesztő foglalkozik velük (arról nem is beszélve, hogy igen jól meg vannak fizetve). Persze előbb érdemes lenne beszereznem egy eszközt, mielőtt nekiugranék a fejlesztésnek… Így persze ez is halasztható témakör kategória, ugyanis én elsősorban keresni szeretnék, a költségeket a minimumon tudva.

A másik irány, ami érdekel, a Facebook alkalmazások. Nemrég megvizsgáltam az iWiW alkalmazásfejlesztés mikéntjét, végül ötletem meghiúsult, és nem folytattam a kutatást. Érdemes lenne utánanéznem a fészbúk API developingnak is, ugyanis erre elég sok outsource project él ebből is.

Nyilván kereshetném az okokat a számokban, felhasználószám tekintetében, no meg az iWiW rengeteg alkalmazást visszautasított, hiszen szűrik őket aszerint, hogy mennyire közösségi, vagy épp hasznos.

Személy szerint – bár háttérbe szorulnak – egyre inkább érzem kínzónak, hogy nulla tudásom van Flashből, még egy egyszerű bannert sem tudnék elkészíteni…

Talán minden területet körbejártam, ha nem így lenne, kommentben lehet felelni